Gedenken der Vertreibung der Ungarndeutschen (1946)

Mint minden évben, idén is megemlékeztünk a magyarországi németek kitelepítéséről (1946-48). Gimnáziumunk német nemzetiségi tagozatának legfiatalabbjai közül többen már hallottak ill. tanultak múltunk egyik legtragikusabb eseményéről, de ezúttal másképpen közelítettük meg a témát: nem az ismeretek átadása volt a cél, hanem az érzékenyítés: érezzük bele magunkat azoknak az embereknek a helyzetébe, akikkel ez megtörtént.

Megnéztünk egy filmet „Az elűzetés emlékei: egy piros fazék” címmel. A film az ” Élő történelem másként – múzeumok a virtuális térben” című projekt keretében készült Zách Elemérné visszaemlékezéseinek felhasználásával. Írta és rendezte: Szűcs József. Szakmai koordinátor: Schmidtmayer-Busa Mónika. A filmet a Tatai Német Nemzetiségi Múzeumban vették fel 2020-ban.

Arról, hogy a 9.n osztály tanulóit mennyire megérintette ez a 7:06 perces film, tanúskodik egy pár gondolat fogalmazásaikból:

„Kegyetlen és megalázó volt, ahogy ezzel a népcsoporttal bántak.”

„Mai szemmel elképzelhetetlen, hogy cirka 80 éve nők marhavagonban szülték meg gyermeküket.”

„ Az érintett családok számára ez nagyon fájdalmas volt, mert ők már több generációval ezelőtt is itt éltek, viszont ez az esemény teljesen felborította a megszokott életüket.

„A család legfiatalabb tagját a lábasban fürdették. Visszatérésükkor is velük volt a lábas, de már nem főztek benne, mert már túl nagy volt, mert sok családtagot elvesztettek.”

„A piros lábast ma már nem tudják használni, de még mindig megvan nekik, ami szerintem példaértékű.”

„A piros lábos a családon belüli összetartozást jelképezi.”

„Engem az érintett meg, hogy az emberekkel a származásuk miatt ilyen kegyetlenül bántak.”

„Ez a kis piros lábas annyi mindenre emlékezteti őket. Ezt majd tovább tudják adni a gyerekeiknek, unokáiknak és mesélni arról, hogy ők min mentek keresztül.”

„Am wichtigsten ist die Familie. Mit der Zeit wird alles besser! Zusammen schaffen wir das.” – das könnte die Mutti gedacht haben.”

„Ich glaube, viele Leute denken, dass sich die Geschichte wiederholt, aber ich möchte nicht, dass so etwas noch einmal paSsiert.”

„Der Kochtopf ist ein Symbol für Gemeinschaft, ist nun ein Mahnmal der Trauer.”

„Es gab viel Leid, Verlust, Hunger und natürlich ständige Angst und Unsicherheit.”

„Der Topf erinnert uns an die Schmerzen und die Sehnsucht nach der verlorenen Heimat. Der Film erzählt die Geschichte einer Familie, die aus ihrer Heimat vertrieben wurde. Die Familie nahm einen roten Kochtopf mit, der seitdem ein wertvolles Familienerbstück ist. Der Kochtopf ist nicht nur ein Gegenstand, sondern er symbolisiert das Leid und die Erinnerungen der Familie. Das Video ist sehr wichtig, weil es uns an das tragische Schicksal der Vertriebenen erinnert. Es zeigt, wie Erinnerungen über Generationen hinweg bewahrt werden können. Beim Ansehen des Films fühlte ich Mitleid mit der Familie, und auch tiefe Ehrfrucht vor ihrer Stärke. Es macht mich nachdenklich darüber, was Menschen durchmachen mussten und immer noch müssen.”